Középkori Templomok Útja


Munkács, Szent Márton-kápolna

Munkács kezdetben a beregi királyi erdőispánság vára volt. Csak a XV. században lett mezőváros, és a XV-XVI. század fordulójára vált Beregszásszal azonos nagyságú várossá.
Egyháza a XIV. század első feléből származó pápai tizedjegyzékben tűnik föl először.

Középkori, fallal kerített plébániatemplomából már csak szentélye áll. A XX. század elején a város, hivatkozva az épület rossz állapotára, engedélyt kért az épület lebontására. A bontásra 1904-ben került sor. Eredetileg a teljes templom lebontását tervezték, de tekintettel a történeti értékekre, a döntést megváltoztatták. Megmaradt a templom szentélye, ennek fölújítását a Műemlékek Országos Bizottsága vállalta magára .
A keletelt templom egyhajós, téglalap alaprajzú hosszházához nyugatról középkori eredetű négyzetes torony csatlakozott, északi oldalánál mellékkápolna húzódott.

A szentélyt csúcsíves, rézsűs bélletű, kétosztatú ablakok törik át. Az egyik ablak bélletének záradékában a Büdi család címere jelenik meg.
Az egykori szentélyt nyugaton lezáró fal és az északi végén a lépcsőtorony 1907-1908-ban készült, neogótikus stílusban.
A szentély belsejében, északi falának nyugati végén megmaradt a szemöldökgyámos lezárású sekrestyeajtó. Látható a lefaragott felületű, kő szentségfülke is. A déli fal keleti szakaszában látszik a hármas osztású ülőfülke.
A szentély terét konzolokon nyugvó hálóboltozat fedi. A négy keleti sarokban a konzolok gúla formájúak, oldalaikat vakmérmű tagolja.

A hálóboltozat bordacsomópontjait címerpajzsok díszítik, a zárókövön hosszú hajú, szakállas arc, valószínűleg Krisztus-fej látható.
A szentély hálóboltozatának megoldása a XV. század közepe előtt nem képzelhető el. Valószínűleg a XV. század utolsó harmadában, vagy a XVI. század első felében történtek átalakítások a szentélyen. 
A Büdi-címer alapján a szentély mai formájának kialakítása a XVI. század második negyedére tehető.