Középkori Templomok Útja


Kisvárda, római katolikus templom

A város története sok szállal kapcsolódik Szent László királyhoz. A Képes Krónika is beszámol arról a csatáról, amelyet a király a kunok ellen vívott. A győzelem emlékére Szent László a csata helyén templomot emeltetett. A helyi hagyomány szerint a várdai templom volt ez a bizonyos emléktemplom, ezt oklevesen legkorábban 1453-ig tudjuk visszavezetni, amikor a város főutcáját Szent László utcának nevezik.

Az első templom alapjait csak régészeti kutatás hozhatná felszínre. A tatárjárás pusztítása után a templomot a XIV. század közepén építhették át és bővíthették jelentősen. Az akkor kiépült templom hajójához egyenes záródású szentély csatlakozott. Az épületet az 1470-es években nyugatról toronnyal bővítették, és átalakították keleten a szentélyzáródást.

A XVI-XVII. század háborús évszázadai közvetlenül érintették Kisvárdát. A város jelentős hadi szerepe földrajzi helyzetéből eredt, mivel falai a királyi Magyarország és a török árnyékában függetlenné váló Erdélyi fejedelemség közötti ütközőzónában emelkedtek. Ebben a korszakban a Kisvárdán található kővár védelmében Kisvárda Szabolcs vármegye központja, mely több ostromot is szerencsésen átvészelt.  Kisvárdán áll ugyanis az Alföld egyik legmonumentálisabb vára, amely a Váradi család ősi fészke volt.  A vár egy dicsőbb kor emlékét őrzi.  Eredetileg az itt élők védelmét szolgálta a XV. században megindult várépítés. Mivel ez a vidék messze található a hegyektől, építőanyagául az agyagos talaj felhasználásával készített, kiégetett téglát választották. Ez adja a vár egyik különlegességét, mivel Gyula után a kisvárdai vár az Alföld második legnagyobb téglából épült vára. A templom csakúgy, mint Kisvárda viharos, véráztatta századokat élt meg.

A templom 1558 őszén súlyos pusztulást szenvedett, amikor Balassa Menyhért ostromolta Kisvárdát. 1564-ben a várat ostromló erdélyi csapatok a templomban tárolták a lőport, ami felrobbant. A Bocskai-szabadságharc alatt a hajdúk megrohanták Kisvárdát, a templomot fölgyújtották és a plébánost megölték. Ezt követően a romos hajót lebontották. A hajó helyén épült fatoldalékban a reformátusok, az elfalazott szentélyben a katolikusok tartottak istentiszteletet.

1673-ban egy rablóbanda ismét felgyújtotta a templomot, amelyet 1722-24-ben újítottak föl.
A jelenlegi templom nyugati végéhez copf stílusú torony kapcsolódik. A szentély gótikus ablakai kőrácsosak, az 1970-ben befejezett műemléki helyreállításkor készültek. A szentélyzáródás keleti falának halhólyagos körablaka eredeti, középkori formáját őrzi.

A szentélyfej különleges látványosságai a figurális konzolok. Ezek a XVIII. században elbontott kőbordás boltozathoz tartoztak. Hat konzolt látunk, amelyeket vörös színű riolittufából faragtak, és a késő gótika idején készültek.

Az északi sarokpillértől keletre az első férfit jellegzetes attribútuma és felirata azonosítja (Szent Péter), szomszédságában Szent Pált látjuk. A következő három konzolon látható alaknak az azonosítása nehéz, Németh Péter szerint Szent Zsigmond és Várdai István kalocsai érsek szerepelhet az ábrázoltak között. Az utolsó konzol a barokk pillérbe ágyazódik, az itt szereplő szakállas, páncélinges alak talán Szent László király lehet, amely a templom alapításának emlékét őrzi.