Középkori Templomok Útja


Jánkmajtis, római katolikus templom

A Szatmári-síkságon fekvő településről már a XIII. századból is van adatunk, a következő században pedig számos oklevél emlékezik meg róla. A XV. század második felében oppidumként említik, s vámszedőhely is volt. Szent Márton tiszteletére szentelt templomának középkori említései 1433-ból és 1448-ból ismertek. Egy 1500-ban készült birtokbecsűben is feltűnik, mint kőből – azaz tartós anyagból – készült, torony nélküli és temetővel rendelkező templom. 

A jelentősebb méretű, keletelt épület középkori formájában áll ma is.  Téglalap alaprajzú hajójához keletről csatlakozik az egy-egy falszélességnyivel keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó, két boltszakaszos szentély. Ennek északi oldalához épült a dongaboltozatos sekrestye, melynek keleti fala a szentély, nyugati pedig a hajó északkeleti sarkához csatlakozik. Az 1500-as birtokbecsű alapján a középkori épületnek falazott tornya nem volt, és erre a helyszínen sem utal semmilyen nyom. 

A meszelés miatt a templom falainak anyaga jelenleg nem látható, de minden bizonnyal téglából épültek, a szintén meszeléssel borított szerkezeti elemeket pedig kőből faragták. A hajó és a szentély sarkait egy kivételével átlós helyzetű, azonos kialakítású, kétosztatú támpillérek támasztják, s ugyanilyen, de a falból merőlegesen kiálló pillér jelenik meg a hajó északi falának közepétől némileg keletre eltolva, illetve a szentély déli falának közepén is.  A pilléreket tetejükön és homlokoldaluk visszaugratásának rézsűjén modern kialakítású betonlapok fedik. Szintén betonból készült, egységes lábazat fut körbe az egész templomon.  A főpárkány középkori formája nem ismert, ma újkori, összetett profilú párkány zárja az épületet a fedélszék alatt.

A hajó nyugati homlokzatát középen csúcsíves kapu, felette kisméretű ablak tagolja. A kapukeret profilja a nyílás felé rézsűbe metszett félhomorlatból, körtetagból, félhomorlatból átforduló félpálcatagból és rézsűs lemeztagból áll. A tagozatok a kétszer megtörő oldalsíkú lábazati tömb felső rézsűjéből válnak ki. A kapu feletti ablaknak négykaréjos a nyílása, eredeti formájában talán egy négy orrtaggal díszített körablak lehetett.  A déli homlokzaton két magas, csúcsíves ablak, köztük egy befalazott ajtó látható. A rézsűs bélletű ablakok kétosztatúak, záradékukban egyszerű, részben orrtagos, részben anélkül kialakított mérművel.  Az ajtó csúcsíve lapos, lábazati kialakítása megegyezik a nyugati kapuéval, profilja a nyílás felé rézsűbe metszett félhomorlatból, félpálcatagból, újabb rézsűbe metszett félhomorlatból, körtetagból, majd még egy homorlatból áll, melynek már csak az indítása vehető ki a befalazás miatt. A hajó északi falát kívül a már említett támpillér erősíti.

A szentélyt délkeleti falszakaszán egy, déli falán két ablak tagolja, melyek méretükben, elhelyezésükben és formáikban is azonosak a hajó ablakaival. Eltérést csupán orrtaggal gazdagított mérművük mutat, de a déli fal keleti ablakában látható ebben is megegyezik a hajó nyugati ablakáéval. A záradékfal-szakaszt körablak díszíti, melynek négy, egymással összeérő orrtagú kialakítása a nyugati homlokzaton látható ablakot juttatja az eszünkbe.

A hajó belsejében a déli fal ablakaitól eltekintve ma nem látható középkori részlet.  A szentélyt elválasztó diadalív csúcsíves, pillérei a vállvonalig tagolatlanok, onnan gúlás átmenet után profilozottak. A szimmetrikus profil középen körtetagból, kétoldalt egy-egy rézsűbe metszett homorlatból áll. A szentély északi falának nyugat felé eső részén élszedett keretelésű, csúcsíves ajtó látható, amely a sekrestyébe vezet. Déli falában vakolattal és meszeléssel takart gót ülőfülke rejtőzik.  A magas, nyújtott arányú szentélyt az egyik legegyszerűbb formájú hálóboltozat fedi, bordáinak kétszer hornyolt profilját élszedés köti össze a bordatővel. 

Mind a nyolc boltindítás azonos: az ablakok alsó felének magasságából lapos, profil nélküli, címerpajzzsal díszített gúlakonzolról félnyolcszögű falpillérek indulnak felfelé, melyek oldalaiból átmenet nélkül, azonos magasságban válnak ki a bordák. A bordacsomópontokat csücskös, a keletre eső zárókövet nagyobb méretű, kerek talpú címerpajzs díszíti. A meszelt felületű pajzsokon ma nem látható ábra, a nyugati zárókő lyukkal van átfúrva a közepén.
A szentély északkeleti falszakaszán kisméretű, kőkeretes szentségfülke látható. A fülke a falból kiálló, konzolszerű, tagolatlan lábazatra támaszkodik, álló téglalap alakú kerete rézsűbe metszett félhomorlattal és félpálcataggal profilozott, melynek felső sarkain tagozatátmetsződések jelennek meg. Ezt kétoldalt fiatoronnyal, csúcsán keresztrózsával díszített, felületén két orrtaggal gazdagított, szamárhátíves timpanon zárja le.

Amennyire ez falkutatás és ásatás nélkül megállapítható, a templom egységes építkezés eredményének tűnik, noha természetesen nem zárható ki, hogy falai egy korábbi épület maradványait is őrzik. A jobban datálható részletek többsége mindenesetre egyazon korszak felé mutat. A szentélyboltozat kétszerhornyolt profilú bordái, noha már korábban is elképzelhetők, a XV. század közepe előtt aligha jelenhettek meg Jánkon, az országban ez a bordaprofil csak a század vége felé, a 16. század elején tartozott hozzá az általános építészeti formakincshez. Hasonló időszakra utal a szentély hálóboltozat-formája is. Legkorábbi hazai példáját az 1430-as évekből, a pozsonyi vár keleti kaputornyából ismerjük, elterjedésére azonban csak a század utolsó harmadában-negyedében került sor, hogy még a XVI. század első harmadában is közkedvelt forma legyen.  

Jánkon tehát leginkább a XV. század utolsó és a 16. század első néhány évtizedében számolhatunk felépülésével. A diadalív profilja is mutathat erre az időszakra, az 1480-as évektől ugyanis több esetben is feltűnik e szerkezeteknél.  Ezen a nagyjából öt évtizedes időhatáron belül nehéz pontosabb keltezést megjelölni. A szentségfülke keretén feltűnő, többszörös tagozatáthatások vagy a hajó keleti ablakának egyetlen orrtagot sem mutató mérműve a környéken már az 1480-as években kimutatható (ld.: Szamosbecs, református templom), de bizonyosan használták e megoldásokat egészen a gótika korának végéig. A többi ablak mérműve, vagy az ajtókeretek profilja ugyan ennél korábbi időszakban is elképzelhető, de nem mondanak ellent a fenti datálásnak sem. Mindez azt is jelenti, hogy a ma álló templom – amennyiben valóban egységes építkezés eredménye – nem lehet azonos a XV. század első felében kétszer is említett épülettel. 

A templom építésének a fenti, nagyjából körülhatárolt időszakában a település fele-fele arányban a Várdai család és a váradi káptalan tulajdonát képezte.  A fent említett 1500-as birtokbecsű, melyben a templom a felsorolt javak közt található, Várdai László lánya, Judit számára készült. Hogy az épület emelésének pontosan kik voltak a donátorai, arra a szentélyboltozat pajzsainak egykor esetleg festett címerei utalhattak. A pajzsok jelentős száma – 18 darab – a fent említett birtokviszonyoknál mindenesetre jóval összetettebb képet sejtet. Könnyen elképzelhető, hogy a birtokosok mellett a mezőváros lakói is jelentősebb szerepet vállaltak az építkezésben. Teljesen persze azt sem lehet kizárni, hogy a pajzsok vagy egy részük soha nem mutatott címerábrát, csak egy kor divatirányához alkalmazkodva, pusztán dekoratív céllal került fel a boltozatra.