Középkori Templomok Útja


Feketeardó, római katolikus templom

A falu az ugocsai síkságon fekszik, a XIII. század végén királyi erdőőrök lakták. A közeli Nyaláb várának uradalmához tartozott, később a Perényieké lett. A gyülekezet a XVI. században tért református hitre, 1754-ben kapták ismét a katolikusok.

Később a templom romlásnak indult, a hajó fedélszéke elpusztult, a szentély maradt csak használható. A XIX. században a szatmári püspök kijavíttatta, és nagyrészt középkori formájában maradt korunkra.
Korábban a félköríves szentélyt XIII. századinak tartották, valószínűbb a XIV. századi keltezés. A szentély átépítését jelzi a késő gótikus ablak.

A hajó építése a XIV. századra tehető. A torony akár egyidős lehet a hajóval, archív képeken látható, hogy mindkettő tört kőből épült, a sarkokon faragott kváderekkel. A templom külső homlokzatának domináns eleme a mély, bélletes nyugati kapu.
A templombelső legfontosabb látnivalói a freskók a hajó északi falán, amelyeket Springer Ferenc tárt föl és restaurált.

A felső regiszter jobb oldali képén négy személyt ábrázoltak, fejük már a XIX. században is hiányzott. Föltételezhetően Szent Pált, Keresztelő Szent Jánost és Krisztust láthatjuk a Jordán folyó vizében. Mellette a diadalívnél egy nagyobb méretű, sajnos erősen roncsolt kép Szent Péter elmerülését ábrázolhatja a Genezáret-tavon történő átkeléskor.

Az alsó képszalag öt ábrázolásból áll. A bal oldalon Szent Ilona és a Nagy Szent Család ábrázolása szerepelt, ebből csak a császárnő feje és a kereszt részlete, illetve Mária Kleofás feje és felső teste maradt fönn. A következő kép egy kétalakos kompozíció: Szent Ágnes és Szent Lajos király.

Az alsó képszalag következő ábrázolása megsemmisült, az utolsó, diadalív melletti kép viszont megmaradt. A jobb oldalon Szűz Mária ül trónusán, ölében a gyermek Jézus. Előttük Szent László király térdel, feje fölött egy repülő angyal koronát tart.
Az angyali koronázás motívuma igen ritka, a baktalórántházi templom hajófalán ismert még az ábrázolás.