Középkori Templomok Útja


Anarcs, református templom

A település a Nyírség északi részén, Kisvárdától délre fekszik. A falunév egyesek szerint az arany főnév „cs” képzővel megtoldott változata. A település első említése 1212-ből származik. Két falura, Kis- és Nagyanarcsra különült, utóbbi a Gutkeled nembeli Istváné volt. Anarcson két templomot említenek a leírások. A XIII. század második felében épülhetett a későbbi Nagyanarcson a mai templom elődjével azonosítható kőtemplom.
A mai templom kutatása során föltárták az egyenes záródású, román kori templom alapfalait. Ebből a korai épületből a hajó északi, diadalívig tartó falszakasza ma is fennáll, a nyugati fal részben maradt meg. A templom a forrásokban 1375-ben fordul elő, ekkor említi védszentjét is (Szent Péter).

A korai templom elbontásának okát nem ismerjük, az épület ma látható stílusjegyei alapján a nagy átépítés 1450 és 1490 között történhetett.
A román kori templomot déli és keleti irányban bővítették, létrehozva ezzel a ma is látható poligonális szentélyzáródású, támpillérekkel erősített, egyhajós épületet. A hajót és szentélyt félköríves diadalív választja el. A szentélyt eredetileg gótikus, kétszakaszos, bordás keresztboltozat fedhette. A belső teret négy csúcsíves ablak világítja meg. A szentély déli oldalán megépítették a papi ülőfülkét, az északi oldalon sekrestyekaput és az 1457-re keltezett, fiatornyos, keresztvirággal díszített szentségtartót, az Anarcsiak címerével. A templom északi oldalára új sekrestyét építettek.


A szentély gótikus keresztboltozata elpusztult, helyette a XVIII-XIX. század fordulóján fiókos dongaboltozat épült. 1856 és 1858 között a templom nyugati homlokzata elé tornyot építettek. 
Az épület legutóbbi helyreállítására 1998 és 2000 között  került sor. Visszaállították a középkori szentély terét, a padló síkjában bemutatták a román kori templom alaprajzát.