Középkori Templomok Útja


Beregsurány, református templom

A településnév 1279-ben bukkan fel először. A mai Beregsurány a Káta nembeliek birtokrészéből alakult ki. A falut birtokló Surányi család tagjai nem töltöttek be jelentős méltóságokat. A XVI. században Surányban nemesi kúria is volt. 1566-ban a tatárok felprédálták a falut, lakosságát pedig elhurcolták.

A surányi templomot 1363-ban említik. Az épület a település központjában áll, egyhajós, keletelt, szentélyzáródása poligonális, a nyugati oldalon toronnyal. A hajó déli homlokzatának tengelyében elfalazott gótikus kapu található. A kapu fölött tölcséresen szűkülő, három szférikus mezőre osztott körablak nyílik. A szentély déli homlokzatán két különböző korú, de egyaránt gótikus ablak található. A toronyaljból két körtetagból és egy pálcából álló profilú, gótikus kapu vezet a síkmennyezetes hajóba. A diadalív csúcsíves, a szentély nyugati részét fiókos dongaboltozat, keleti részét bordás gótikus boltozat fedi. A szentély déli falába ülőfülke mélyed. Az északi szentélyfal keleti részén levésett pasztofórium látható.

A fal keleti részén került elő a csúcsíves sekrestyeajtó. Az elvégzett régészeti kutatás kizárta azt, hogy a mai épület esetleg tartalmazhat XIII. századi részleteket. A jelenlegi templom valószínűleg 1335 és 1363 között épült. Az épület egyetlen középkori átalakítása a XV. század végére tehető. Ebből a korszakból származik a szentély jelenlegi boltozata, két ablaka, valamint a szentségtartó. Ebben az időben élt a család legmagasabb hivatali tisztségre jutó tagja, az 1504-ben említett Surányi János erdődi várnagy. Később újabb átalakítások történtek, lebontották a sekrestyét a XVI. század végén, miután a templom a reformátusoké lett. Az épülethez tornyot építettek, a hajó ablakait átalakították. A templomot 1930-ban és 1970 körül fölújították, a kutatása 2001-ben történt meg.