A pünkösdi hosszú hétvégén indítottuk el kerékpáros túráinkat – elsőként a Reformáció útján. Majdnem húsz fő vállalkozott arra, hogy az esős napokat jelző meteorológiai hírek ellenére útnak indul a Felső-Tisza vidékén a Beregből át Szatmárba. Záhonyig vonatoztunk el, onnan számítva első nap legalább hatvan kilométert tekerve jutottunk el Tiszaszentmárton, Lónya után Vámosatyára. Az építészeti, történeti- művészettörténeti rejtelmek, után jólesett mindenkinek a parókián elfogyasztott babgulyás és lapcsánka, no meg az ajándék almás süti. Annál is inkább, mert a meteorológiai hírek itt – és csak ezen a szakaszon beigazolódtak: néhány kilométerre a céltól eleredt az eső… A barátságos fogadtatás és természetesen a száraz ruha könnyen feledtette a kevésbé áhított élményt. A napot megkoronázta Csaroda. A mosolygó szentek és néhány helybeli gyülekezeti tag társaságában, a parányi templom fűtött padjaiban ülve ki-ki elmerenghetett múlton és jelenen. Kint még csöpögött az eső, amikor elfoglaltuk szállásunkat. Málékásás töltött káposzta kemencében sült kenyérrel, hozzá tarpai rétes – ez a „nem kis feladat” várta a fáradt társaságot.

Másnap és harmadnap is napsütésben folytattuk utunkat hol közúton, hol a gáton. Találkoztunk költők, írók emlékével, s a templomok csendjével. Hallgattuk papjaikat, hallgattuk panaszaikat. Megpihentünk Penyigén, ahol megfőzték nekünk a cinkét…Harmadnapra is maradt élmény: Vámosorosziban a lelkesedés, Nagyszekeresen a kérdés: megújul -e a fatorony, s a templom? Kisszekeresen asszonyok gyűltek a kemence köré, jó langallóval várva a kerékpárosok seregét. Hitüket megerősítve a kertben énekeltek, imádkoztak Istenhez, s mi részesei lehettünk vendégszeretetüknek!

A „KERÉKPÁROS LOVAG” címet végül mindenki elnyerte, lélekben pedig már készül a következőre…

Tündérmező örökségének megtekintésére a Europe Direct Iroda adott lehetőséget, tekintettel arra, hogy számtalan templom és látogatóbarát fejlesztés Európi Uniós  forrásból újult meg.